Élménybeszámoló
ENIBE – Pécs, 2018. március 2.-3.
A versenyeket sokan hajlamosak egyenlővé tenni a vérre menő küzdelemmel, aminek egyetlen célja a győzelem. Vitathatatlan, mindenki nyerni szeretne ezekben a megmérettetésekben. De vajon tényleg csupán a dobogó legfelsőbb foka jelenthet katarzist? Csak az számít, kinek a nyakában lóg az arany érem? Valóban ellenségek a versenytársak?
Az ilyen sztereotípiák megcáfolására egy remek példa az ENIBE. Amíg nem vettem részt az eseményen, azt gondoltam, ez csak egy verseny, amit minden évben megrendeznek és minden iskolának presztízskérdés a győzelem. Nos, be kell valljam, tévedtem, de nem hibáztatom magam, hisz ezt valóban át kell élni, ahhoz, hogy, megértsük miért különleges. Épp ezért leírni is rendkívül nehéz, milyen a hangulat egy- egy ENIBE-s hétvégén. Ennek ellenére, megpróbálok saját tapasztalataimon keresztül betekintést nyújtani a verseny legkiemelkedőbb pillanataiba.
A Károlyiban töltött 5 évem során csupán 2 versenyen voltam, azok mégis nagy hatással voltak rám. Már önmagában az is csodálatos dolog, mikor 2 kultúra ilyen közel kerül egymáshoz. Nagyon felemelő érzés azt látni, hogy -a manapság fennálló feszült nemzetközi helyzet ellenére- a teljesen különböző országból és kultúrából érkező emberek milyen jó kapcsolatot ápolnak. Számomra lenyűgöző mind a spanyol nemzetiségű tanárok, mind a magyar pedagógusok lelkesedése, akik újra és újra ugyanolyan izgalommal vágnak neki a felkészülésnek és a verseny lebonyolításának. Ők minden évben szívből örülnek a mi örömünknek és sikereinknek, amiket természetesen nélkülük nem érhetnénk el!
Azt gondolom, a spanyol kéttannyelvű oktatásban kapott nyitottságunk miatt, mi diákok sem ellenségként tekintünk egymásra, hanem mint egy nagy családra, amit a spanyol nyelv és kultúra szeretete köt össze. Az ENIBE pedig egy tökéletes lehetőség arra, hogy megismerhessünk hasonló érdeklődésű embereket és új barátságok köttessenek. Ezek azok, amikért egy versenyhétvége tele van késő estig tartó beszélgetésekkel és sok-sok nevetéssel. Szeretném külön kiemelni az eredményhirdetést, ugyanis ez talán a legmeghatóbb része a versenyprogramnak. Kevés olyan éremosztást látni, amin mindenki ugyanannyira örül a másik sikerének, akármelyik iskolából is érkezett a győztes. Nos, az ENIBE eredményhirdetése ilyen. Itt mindenkinek jár a hatalmas taps és ováció, legyen az 9-es vagy végzős vagy szervező tanár, így tehát nem csoda, ha valaki már nem bír küzdeni a gombóccal a torkában és kicsordulnak azok a bizonyos örömkönnyek.
Remélem, sokan kedvet kapnak az ENIBE-hez és részük lesz hasonló élményekben! Ezúton is köszönöm az összes tanáromnak, akik lehetővé tették, hogy ott legyek Veszprémben és Pécsett! Szintén hálás vagyok az összes diáknak és közreműködő pedagógusnak, akik felejthetetlenné tették ezt a versenyt!
Sáfrány Melissa 12.C